Oktatás

Órarend

2015 / 2016 tanév I. félév
  • Kedd
    14.00 — 15.30: A közügy politikaelmélete
    ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, MA és BA tagozat
    17.30 — 19. 00: Diszkurzív Műhely
    MTA TK Politikatudományi Intézet (általában kéthetente)
2015 / 2016 tanév II. félév
  • Hétfő
    10.00 — 11.30: A politika diszkruzív szereplői (kéthetente)
    ELTE TÁTK Szociológiai Doktori Iskola
  • Kedd
    14.00 — 15.30: Bevezetés a diszkurzív politikatudományba
    ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, BA és MA tagozat
    17.30 — 19.00: Diszkurzív Műhely
    MTA TK Politikatudományi Intézet (általában kéthetente)

 

2014 / 2015 tanév II. félév
  • Hétfő:
    10.00 — 11.30; A politika diszkurzív szereplői (kéthetente)
    ELTE TÁTK Szociológia Doktori Iskola
    16.30 — 18.00: A közügyek elméleti kérdései
    BCE Társadalmi Kommunikációs Doktori Iskola
  • Kedd:
    14.00 — 15.30; Bevezetés a diszkurzív politikatudományba
    ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, BA és MA tagozat
    17.00 — 18.00; Diszkurzív Műhely (általában kéthetente)
    MTA TK Politikatudományi Intézet
  • Szerda:
    18.30 — 20.00; Politikai tudáselmélet
    NKE Közigazgatás-tudományi Kar, MA tagozat
  • Csütörtök:
    12.00 — 13.30: Diszkurzív politikatudomány (négy alkalommal)
    ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori iskola
  • Szombat:
    13.25 — 16.45: A közügy politikaelmélete (négy alkalommal)
    NKE Közigazgatás-tudományi Kar, BA és MA levelező tagozat

 

2014 / 2015 tanév I. félév
  • Hétfő:
    16.30 — 18.00; Politikai tudáselméletek
    BCE Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola
  • Kedd:
    12.00 — 13.30; A közügy politikaelmélete
    ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, MA és BA tagozat
    17.00 — 19.00; Diszkurzív Műhely
    MTA Politikatudományi Intézet (kéthetente)
  • Szerda:
    17.00 — 18.30; Politikai tudáselméletek
    NKE Közigazgatás-tudományi Kar, MA tagozat
  • Csütörtök:
    10.00 — 11.30; Diszkurzív politikatudomány,
    ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola (szept. 25, okt. 06, nov. 06, nov. 20.)
    17.00 — 18.30; A közügy politikaelmélete
    NKE Közigazgatás-tudományi Kar
    19.00 — 20.30; Diszkurzív elemzés
    ELTE TÁTK Angelusz Róbert Szakkollégium
  • Péntek:
    13.30 — 16.45; Politikai tudáselméletek NKE Közigazgatás-tudományi Kar, levelező tagozat (szept. 3, okt. 10, okt. 17.)
    13.30 — 16.45; A közügy politikaelmélete NKE Közigazgatás-tudományi Kar, levelező tagozat (nov. 7, nov. 28, dec. 5.)

 

Oktatott tantárgyak:

Politikai tudáselmélet
A politika diszkurzív értelmezése: irányzatok és iskolák
Bevezetés a diszkurzív politikatudományba
Politikai diskurzuselemzés
Politikai episztemológia
A politika diszkurzív szereplői
A közügy politikaelmélete
Filozófiai gondolkodók a huszadik században
Szakszeminárium

 

Politikai tudáselmélet

1. A tantárgy leírása

A Politikai tudáselmélet tárgy bevezetés a politikai tudás és ezzel együtt a politikai valóság ismerettanába. Alapproblémája egy ismert jelenség. Korántsem magától értetődő, hogy mi tudható a politikáról, hogyan jön létre ez a tudás, és mi jellemzi. A politikáról ugyanis egyaránt gondolkodik a politizáló állampolgár és a politikus, az értelmiségi ember és a tudós elemző, s tudásuk jellege, minősége és tartalma gyakran eltérő ugyanazon tárgy esetében is, miközben mindenki igaznak gondolja saját tudását. A viták eldöntésére két szempontrendszer alakult ki. Az egyik szerint az adekvát politikai tudás a hasznos és gyakorlatias ismeret, a másik szerint a tárgyilagos és pártatlan tudás. Az előbbit a politikai cselekvésben, az utóbbit a tudományos praxisban érdekeltek képviselik elsősorban. A két felfogásnak közös eleme, hogy a politikai tudás az objektív valóság tükre lenne, amely hűen vagy kevésbé hűen tükrözi azt, ezért a megismerési viták esetén két féle módon szoktunk eljárni: egyrészt mások tudását az „igazi” politikai valósághoz képest téves, másodlagos, sőt manipulatív tudásnak tekintjük, másrészt saját politikai tudásunknak csak a tartalma érdekel bennünket, hiszen nem a tükör a fontos, hanem az, amit megmutat.
A huszadik században azonban, nem előzmények nélkül, számtalan tudós kutató tűnt fel, akik erről a problémáról nem így gondolkodnak. Az ő munkásságuk bemutatása a Politikai tudáselmélet.
Szerintük az adekvát politikai tudás érdekében nem kiiktatni kell a politikából a tudás különböző formáit (nyelv, beszéd, dialógus, vita, retorikák, szimbólumok stb.), hanem ezeket eleve benntartva kell beszélni a politika objektív valóságról, hiszen mindezek a szubjektívnek s egyben idioszinkretikusnak (önkényesnek) tartott tényezők valójában részei a politikai realitásnak. Ez a felfogás azonban nem általános. Ma még sokan gondolják azt, hogy a politikai nyelv és beszéd vizsgálata révén keveset tudhatunk meg a politikáról, hiszen az „igazi” valósága éppen a szavakon túl található, ezért a „komoly” politikatudomány mellőzi a bizonytalan státusú szövegek vizsgálatát. Az erősen kétséges nézet szerint a hatalmas nyelvi-beszédbeli tartomány, amely az emberi képesség, együttműködés és kultúra specifikus hordozó közege, a politika szempontjából indifferens, olyan, mint egy ablak üvege, tudjuk, hogy van, de csak az a fontos, amit jól-rosszul látunk, ha átnézünk rajta. A huszadik századi filozófiai és társadalomelméleti gondolkodás egyik legfontosabb belátása viszont az, hogy az efféle, az eszközökön való „átnézés” lehetetlen. Tudásunk és szavaink ugyanis „benne vannak” abba, amit általuk látunk és tudunk, tehát nem egyszerűen csak tükrei a valóságnak (azok is persze), hanem alakító tényezői is.
Kérdés azonban, hogy mi módon van benne, méghozzá belsőleg és tartósan. A Politikai tudáselmélet tárgy valójában ennek a részleteiről szól ahogyan különböző jeles tudósok elgondolták a problémát. Ennek két szemléleti újítása van. Az egyik az, hogy a politikai tudás mindig interszubjektív és nyilvános, a másik, hogy a politikai tudás mindig nyelvileg formált tudás, azaz nemcsak valamilyen nyelvileg megformálható tartalom. A politikai tudásnak ez az új értelmezése a 21. század elejére komoly és összetett tradícióvá állt össze, amely alapvetően négy megközelítési mód elkülönült mozgása és integrációja: diszkurzivitás, szemantika, retorika és szimbolizmus. A kurzusban ezeket a területeket különböző gondolkodók képviselik. A politikai tudás diszkurzív értelmezésének alapjait Hannah Arendt, Paul Ricœur és Michael Oakeshott, a szemantikai megközelítést Harold Lasswell, Pierre Bourdieu és Reinhart Koselleck, a retorikát Arisztotelész, Cicero és Chaim Perelman, a szimbolikus értelmezést pedig Murray Edelman és Clifford Geertz képviseli. A négy megközelítés képviselői nem alkotnak elkülönült iskolát, sőt gyakran azt is nehéz megmondani, hogy melyik megközelítést képviselik egy-egy konkrét elemzés során. Ha azonban azt a kérdést tesszük fel, hogy a politikai tudás értelmezésének milyen paradigmatikus megközelítései alakultak ki, akkor azt válaszolhatjuk, hogy a jelzett négy irányzat, melynek a bemutatott szerzők ugyancsak paradigmatikus képviselői.

2. Az oktatás szakirodalma

  • Szabó Márton: Politikai tudáselméletek: Szemantikai, szimbolikus, retorikai és kommunikatív-diszkurzív értelmezések a politikáról. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. – Universitas, 1998.
  • Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt szerk.: Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. Szöveggyűjtemény, fordításokkal. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. – Universitas 2000.<
  • Szabó Márton: Politikai tudáselmélet. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2011. Kézirat, megjelenés alatt.
  • Hannah Arendt (2002): A sivatag és az oázisok. Fordította Mesés Péter és Pató Attila. Budapest: Gond Kiadó – Palatinus Kiadó.
  • Ricœur, Paul (2002): A szöveg mint modell: a hermeneutikai megértés. Fordította Szabó Márton. In Szociológiai Figyelő 1–2. szám, 60–76. p
  • Oakeshott, Michael(2001): Politikai racionalizmus. Fordította Kállai Tibor és Szentmiklósi Tamás. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó
  • Lasswell, Harold (2000): A hatalom nyelve. Fordította Kiss Balázs. In Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt (szerk.) Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. 11–27. Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.
  • Bourdieu, Pierre (1997): A közvélemény nem létezik. Fordította Léderer Pál. Szociológia Figyelő 1997 /1-2. 136–145. p.
    http://www.c3.hu/~szf/Szofi97/Sz97-03/Sz97-03-Fr.htm
  • Koselleck, Reinhart (2003): Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Fordította Hidas Zoltán, Szabó Márton. Budapest: Atlantisz Kiadó.
  • Arisztotelész (1999): Rétorika. Fordította Adamik Tamás. Budapest: Télosz Kiadó.
  • Cicero, Marcus Tullius (1987): A szónok. Fordította Kárpáty Csilla. In Cicero válogatott művei. 203–286. Budapest: Európa Kiadó.
  • Perelman, Chaim – Olbrechts-Tyteca, Lucie (2000): A kvázilogikai érvelés. Fordította Boda Zsolt. In Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt szerk.: Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. 321–356. Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó.
  • Geertz, Clifford (1994): Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Fordította Andor Eszter et al. Budapest: Osiris Kiadó
  • Edelman, Murray (2004) A politika szimbolikus valósága. Fordította Hidas Zoltán. Budapest: L’Harmattan Kiadó.

3. A tárgy tanításának története

A tantárgy oktatása egy meghívással vette kezdetét. 1992-ben a Miskolci Egyetemen szerveződő Bölcsészettudományi Kar vezetőitől arra kaptam megbízást, hogy dolgozzam ki és tanítsam a Politikai szemantika című tárgyat az induló politikatudományi képzésében. Egyéves előkészület után először az 1993/1994-ös tanévben tanítottam a tantárgyat. Két szemeszteres előadásokat tartottam belőle, s a kapcsolódó szemináriumokat a pályakezdő Boda Zsolttal együtt vezettem. Három évi tanítás után 1996-ban kezdtem el leírni az előadásaimat. Közben azonban jelentősen átalakult az oktatott anyag. A nyelvileg formált politikaértelmezés megőrizte központi szerepét, de a „nyelvpolitikai küzdelmeket” favorizáló szemantikai megközelítés kiegészült a retorikai, a szimbólumtudományi és a kommunikatív-diszkurzív tradíciókkal, amelyek nem kevésbé fontos elemét jelentik a politika interpretatív vagy hermeneutikai megközelítésének. Így lett végül is az 1998-ban megjelent jegyzet a politika ismerettani alapvetése, amelyet ezzel a mondattal ajánlottam az olvasók s a diákok figyelmébe: „A politikai tudás vizsgálata a politikai megismerés megismerése.”
Miután 1998-ban eltávoztam a Miskolci Egyetemről, a következő tíz évben a kollégáim tanították a tárgyat, használva hozzá a jegyzetet, illetve szöveggyűjteményként a 2000-ben megjelent Szövegváltozatok a politikára című fordításkötetet. 2008-ban azonban, amikor visszatértem a Miskolci Egyetemre, visszavettem az általam koncipiált tárgy oktatását, először a kifutó ötévfolyamos képzésben, majd az alapszakos képzésben.
1998-tól az ELTE ÁJK Politológiai Tanszék (majd Intézet) vezetésének meghívására az ottani politikatudományi képzésében is elkezdtem tanítani a Politikai tudáselméletek tárgyat. Két-féléves előadásokat tartottam belőle az ötévfolyamos képzés kifutásáig, 2007-ig. Szerettem volna azonban, ha a bolognai oktatási rendszerben átkerül tárgy a mesterképzésbe, ami némi hezitálás és akkreditációs nehézség után, végül is 2011-ben valósult meg. Így a 2011/2012 tanévben a mesterképzésben ismét tanítom a tárgyat egy szemeszter erejéig.
Közben azonban 2009-ben elkezdtem a jegyzet átírását, egyrészt a tanítási tapasztalatok, másrészt a tudományos ismeretek bővülése okán. Az átdolgozás során megőriztem az első változat két strukturális vonását: Az elemzett témákat változatlanul a négy tudományos tradíció köré építettem fel, és a kidolgozás szerző centrikus maradt. Ugyanakkor megváltoztattam a négy tradíció helyét a könyv struktúrájában, továbbá néhány szerző kimaradt, és újak (Arendt, Ricoeur, Oakeshott, Cicero) kerültek be, de a régiek recepcióját is átdolgoztam. Mindennek eredménye, hogy az átdolgozott jegyzet egyértelműen és karakteresen a politikai megismerés alapkérdéseire koncentrál. Ezt fejezi ki a jegyzet új címe is: Politikai tudáselmélet. A 2011/2012-es tanévtől már az átdolgozott anyagot tanítom mind a Miskolci Egyetemen, mind az ELTE ÁJK-n, valamint a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem mesterképzéseiben is, ahol a Politikai episztemológia címmel akkreditált tárgyam részben a Politikai tudáselmélet anyagára épül.

 

A politika diszkurzív értelmezése:
irányzatok és iskolák

1. A tantárgy leírása

A politika interpretatív vagy diszkurzív felfogása az 1990-es évektől vált a politika egyik jelentős irányzatává. Képviselőinek az alappozíciója az, hogy a homo politicus nyilvános és interaktív értelemadó tevékenysége a politikai empirikus valóságának konstitutív tényezője, ezért a politika objektív valóságáról még analitikusan sem választható le a politika résztvevőinek politikát alakító beszéde, dialógusa, vitája, tanácskozása, vagyis a politikai diskurzus. A tudományszemléleti újítás bázisa a filozófia huszadik századi nyelvi fordulata (linguistic turn), a megújult hermeneutika, továbbá a posztmodern vagy posztstrukturalista törekvések. A politikai valóság diszkurzív értelmezése azonban nem egységes tudományos irányzat, már kezdetektől több országban több iskola szerveződött a jelzett tudományszemléleti alapokon. (1) A kritikai diskurzuselemzés (Critical Discourse Analysis) követői a társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok nyelvi-diszkurzív jelenségeit kutatják azzal a tudományos ambícióval, hogy megfelelést találjanak a nyelvi, a politikai és a társadalmi struktúrák között, s egyben leleplezzék a semlegesnek tűnő nyelvi elnyomást és kirekesztést. Az iskola elsősorban nyelvészeket tömörít, s hívei a Discourse and Society című folyóirat körül csoportosulnak és olyan képviselői vannak, mint például a holland Teun van Dijk, a brit Norman Fairclough, az osztrák Ruht Wodak. (2) Az angliai Colchester városban, az University of Essex-en működik az argentin származású Ernesto Laclau és a belga születésű Chantal Mouffe irányításával megalakult posztmarxista karakterű, magát politikai diskurzuselméletnek (Theory of Political Discourse) nevező iskola, amelynek létrejötte az alapító pár 1985-ben megjelent Hegemony and Socialist Strategy című könyvétől datálható. Az Ideology and Discourse Analysis néven futó mesterprogramjukban és doktori iskolájukban számtalan külföldi diák tanult s tanul, és jelentős személyiségek képviselik az irányzat újabb generációját, például Aletta Norval, David Howart, Jakob Torfing, Yannis Stavrakakis. (3) A finnországi Jyväskylä Egyetemen működik a politika diszkurzív értelmezésének egy további jelentős iskolája, amely elsősorban Kari Palonen nevéhez és munkásságához kötődik. Az jyväskyläi diszkurzív iskolát az jellemzi, hogy hívei sokat merítettek a diszkurzivitás felé tájékozódó fogalom- és eszmetörténeti kutatásokból, és nyitottak a német hermeneutikai tradíció felé is. Az iskola fontos folyóirata a Palonen által szerkesztett angol nyelvű Redescriptions. (4) A magyarországi diszkurzív politikatudomány (Political Discourse Studies) hermeneutikai érdeklődése és nyitottsága okán a finn iskolával mutat rokonságot, nem osztozik viszont a másik két iskola ideológiai lehorgonyzottságával. Az irányzat karakterisztikuma, hogy művelői szisztematikusan végiggondolták a jelzett szemléletből adódó elméleti és módszertani következményeket, ezért képesek a politikai valóság új vonásait feltárni, és rámutatni a politikatudomány innovatív lehetőségeire. Az iskola művelőit nem a politikai diskurzus érdekli, hanem nem a politika mint diskurzus. Az irányzat központja az MTA PTI mellet működő PDK (Politikai Diskurzuselméleti Kutatócsoport, korább nevén: Politikai Diskurzuskutató Központ), és ismertebb művelői Gyulai Attila, Szabó Márton, Szűcs Zoltán Gábor, Pál Gábor. A kurzus során a hallgatók megismerik a négy diszkurzív politikatudományi iskola alapvonásait és néhány jelentős munkáját.

2. Az oktatás szakirodalma

  • van Dijk, Teun A. (2000): A kritikai diskurzuselemzés elvei. Fordította Kriza Borbála In Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt szerk: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus: Szövegváltozatok a politikára.  Budapest: Tankönyvkiadó-Universitas.
  • Weiss, Gilbert – Wodak, Ruth eds. (2003): Critical Discourse Analysis. Theory and Interdisciplinarity.. New York: Palgrave Macmillen.
  • Laclau, Ernesto (2004): Philosophical roots of discourse theory. In www.essex.ac.hu/centre/TheoStud/frameset.asp?p=onlinepapers.asp (magyar fordítás is, kéziratban)
  • Laclau, Ernesto (1990): The Impossibility of Society. in: Ernesto Laclau: New Reflection on the Revolution of Our Time. 89–92. London and New York: Verso. (magyar fordítás is, kéziratban)
  • Laclau, Ernesto (1996): Why do Empty Signifiers Matter in Politics? In Ernesto Laclau: Emancipation(s) London: Verso, 36–47. (magyar fordítás is, kéziratban)
  • Howart, David – Stavrakakis, Yannis (2000): Introducing discourse theory and political analysis. In David Howart, Aletta J. Norval and Yannis Stavrakakis eds.: Discourse theory and political analysis: Identities, hegemonies and social changes. 1–23. Manchester and New York: Manchester University Press, 2000. (magyar fordítás is, kéziratban)
  • Torfing, Jacob (2004): Diskurzuselemzés és a Laclau–Mouffe féle posztstrukturalizmus. Fordította Szegedi Gábor. Politikatudományi Szemle XIII. évf. 4. 149–153.
  • Norval, Aletta J (2000): Trajectories of future research in discourse theory. In David Howart – Aletta J. Norval – Yannis Stavrakakis eds: Discourse theory and political analysis. Identities, hegemonies and social change. Manchester and New York: Manchester University Press, 219–236. (magyar fordítás is, kéziratban)
  • Carver, Terrell (2004) Diskurzuselemzés és a nyelvi fordulat. Fordította Szegedi Gábor. Politikatudományi Szemle XIII. évf. 4. 143–148.
  • Carver, Terrell – Hyvärinen, Matti (1997): Introduction. In Terrel Carver és Matti Hyvärinen: eds. (1997): In Interpreting the Political. New Methodologies. 1–6. London and New York, Routledge. (magyar fordítás is, kéziratban)
  • Palonen, Kari (1993): Introduction: from policy and polity to politicking and politicization. In Kari Palonen and Tuja Parvikko: Reading the Political. Exploring the Margins of Politics. Helsinki: The Finish Political Science Association, 6–16. (magyar fordítás is, kéziratban)
  • Palonen, Kari (2009): Küzdelem az idővel.: a cselekvő politika fogalomtörténete. Fordította Vincze Hanna Orsolya. Budapest. L’Harmattan Kiadó.
  • Szabó Márton (2009) A politika fogalomtörténete mint politikaelmélet (Utószó) In Kari Palonen: Küzdelem az idővel. A cselekvő politika fogalomtörténet. 305–317. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
  • Szabó Márton szerk. (2000): Beszélő politika: A diszkurzív politika teoretikus környezete. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.
  • Szabó Márton (2003): A diszkurzív politikatudomány alapjai. Elméletek és elemzések. Budapest: L’Harmattan Könyvkiadó. (részletek)
    E-book: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html
  • Pál Gábor (2004): Politikai hermeneutika. In Politikatudományi Szemle XIII. évf.. 1–2: 337–48. p
  • Kiss Lajos András (2006): A diszkurzív politika természetrajza. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója. In Kiss Lajos András: Teóriák hálójában. Filozófiai tanulmányok. Budapest: L’Harmattan Könyvkiadó,173–196.
  • Szűcs Zoltán Gábor (2008): A diszkurzív politikatudomány mint politikai diskurzustörténet. Tudományszemléleti és módszertani esszé. In Műhelytanulmányok 2. Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézte. Miskolc, 2008. E-book. On-line: www.politikatudomány.hu; http://mek.oszk

3. A tantárgy tanításnak története

A politika diszkurzív értelmezése: irányzatok és iskolák című tantárgyat az ELTE ÁJK Doktori Iskolájában tanítottam eddig, s tanítom jelenleg is. Először, kissé más címmel, a 2000/2001-es tanévben szerepelt a programban, s azóta minden második tanévben tanítom, tekintettel arra, hogy a Doktori Iskola első és második évfolyamos hallgatói együtt vesznek részt minden foglakozáson. Ezalatt több, a programban használt tanulmányt és könyvfejezetet lefordítottam (ezek a szakirodalomnál jelezve vannak) a hallgatói recepció megkönnyítése érdekében. A foglalkozások kétszemeszteres szemináriumok, amelyeken az elolvasott szakirodalom referálása és feldolgozása zajlik.

 

Bevezetés a diszkurzív politikatudományba

1. A tantárgy leírása

A politika interpretatív vagy diszkurzív szemléletének Magyarországon az 1990-es évek közepétől kezdődően kiformálódott egy sajátos irányzata, amelyet az iskola művelői diszkurzív politikatudománynak (Political Discourse Studies) neveznek. Ezt négy vonás különbözteti meg más diszkurzív iskoláktól.
Egy: az iskola szemléleti alapja alapvetően egy társadalmi hermeneutika, azaz művelői a politikai valóságot értelmező és értelmezett realitásnak tekintik, amelyet a politika szereplői folyamatosan alakítanak nyilvános és interaktív diskurzusaik során, ezért is az iskola művelőit nem a politika nyelve vagy szövege érdekli, hanem maga a politika mint diskurzus.
Kettő: az iskola művelői igyekeztek s igyekeznek szisztematikusan végiggondolni a jelzett szemléletből adódó elméleti és módszertani következményeket, ezért képesek rámutatni a politikatudomány innovatív lehetőségeire és feltárni a politikai valóság új vonásait. Munkáikban a politika számtalan új arca mutatkozik meg azáltal, hogy megkísérlik újraértelmezni a politika hagyományos területeit és feltárni a politikai valóság addig nem értelmezett vonatkozásait.
Három: a diszkurzív politikatudomány híveinek politikai elkötelezettsége közösségük egészének fejlődésére vonatkozik, nem pedig valamelyik pártelvű vagy ideológiai irányzat támogatását favorizálják. Úgy vélik, hogy az ezeket eluraló pozitivista és objektivista szemlélete hosszabb ideje már komoly akadályát képezi Európa, közöttünk hazánk fejlődésének, lehetőségei kiteljesítésének. „Politikájuk” ezért maga a tudományszemlélet.
Négy: a diszkurzív politikatudomány szemléleti elvei és művelésének módozatai mélyen kötődnek azokhoz a specifikus történeti-társadalmi-politikai folyamatokhoz, amelyeket Közép- és Kelet-Európa országai s népei a huszadik században átéltek: gyarmatosítások, nemzeti mozgalmak, határmódosítások, diktatúrák, rendszerváltozások stb. Ez a tudásszociológiailag leírható helyzet lehet az alapvető tényezője például a politikai valóság folyamatos (újra)értelmezésének, amely jelen van az amerikai és nyugat-európai politika-felfogásokban is, csak éppen más a súlya és értelme.
A fenti négy szemléleti elv jegyében a diszkurzív politikatudomány egyaránt vizsgál elméleti és módszertani kérdéseket, s művelői kiterjedt empirikus kutatásokat is végeznek. A bevezető kurzus során a hallgatók megismerik a diszkurzív politikatudomány tágabb tudományos környezetét, szemléletét, alapvonásait és néhány jelentős empirikus kutatási eredményét is.

2. Az oktatás szakirodalma

  • Szabó Márton (2003): A diszkurzív politikatudomány alapjai: Elméletek és elemzések. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
    E-book: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html
  • Szabó Márton (2006): Politikai idegen: A politika diszkurzív szereplőinek elméleti értelmezése. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
  • Szabó Márton – Szűcs Zoltán Gábor (2010): A politikatudomány nyelve. In Dobos Csilla szerk.: Szaknyelvi kommunikáció. 301–310. Budapest: Tinta Kiadó.
  • Szabó Márton (2000): Beszélő politika – diszkurzív politológia (Előszó) In Szabó Márton szerk.: Beszélő politika. 5–9. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.
  • Szabó Márton (2003):: A politikai vita tudományos státusa. In Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai. 202–214. Budapest: L’Harmattan, vagy
    eBook: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html
  • Pál Gábor (2004): Politikai hermeneutika. In Politikatudományi Szemle 2004 év i 1-2 szám, 337–348.  http://www.poltudszemle.hu/szamok/2004_1szam/2004_1_pal.pdf
  • Kiss Lajos András (1999): A diszkurzív politika természetrajza. In Magyar Filozófiai Szemle 1999 évi 6. szám http://minerva.elte.hu/mfsz/MFSZ_996/996_KISS,L.html Kibővítve: Kiss Lajos András (2006): Teóriák hálójában. Filozófiai tanulmányok. Budapest: L’Harmattan Könyvkiadó,173–196.
  • Szűcs Zoltán Gábor (2010): Szemléleti és módszertani kérdések. In Szűcs Zoltán Gábor: Az Antalli pillanat. I. fejezet: 21–41. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
  • Szűcs Zoltán Gábor (2008): A diszkurzív politikatudomány mint politikai diskurzustörténet. In Műhelytanulmányok 2. Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézet. Letölthető innen
  • Gyulai Attila (2005): Esetleges bizonyosságok. Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai című könyvéről. Médiakutató 2005 évi 1. szám. Tavasz 137–142. p.
  • Bevir, Mark szerk. (2010): Iterpretative Political Science. Vol. I-IV. Sage Publications, Inc.
  • Carl Schmitt (2002): A politikai fogalma. Előszóval és három korolláriummal kiegészített 1932-es szöveg. Fordította Cs. Kiss Lajos. In Carl Schmitt: A politikai fogalma. Válogatott politika- és államelméleti tanulmányok. 7–25. (Bevezetés és az első három fejezet) Budapest: Osiris – Pallas Stúdió – Attraktor Kft.
  • Gadamer, Hans-Georg (2003): Igazság és módszer: Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Fordította Bonyhai Gábor. Második, javított kiadás. Budapest: Osirist Kiadó.
  • Michael Oakeshott (2001): Politikai diskurzus. Fordította Szentmiklósi Tamás Kállai Tibor. In Michael Oakeshott: Politikai racionalizmus. 175–194. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó.
  • Hannah Arendt (2002): A sivatag és az oázisok. Fordította Mesés Péter és Pató Attila. Budapest: Gond Kiadó – Palatinus Kiadó.
  • Reinhart Koselleck (1998): Ellenségfogalmak. Fordította Szabó Márton. In Szabó Márton szerk.: Az ellenség neve. 12–23. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.
  • Palonen, Kari (2009): A politika mint fogalom. In Kari Palonen: Küzdelem az idővel: A cselekvő politika fogalomtörténete. Fordította Vincze Hanna Orsolya. 9–34. Budapest: L’Harmattan Kiadó.

3. A tárgy tanításának története

A diszkurzív politikatudomány szisztematikus tanítása akkor jelent meg a hazai felsőoktatásban, amikor művelőinek bő tíz éves munkássága nyomán a szakmában világossá vált, hogy lehetséges egy interpretatív vagy diszkurzív szemléletű politikatudomány. A tárgy oktatására komolyabb igény az új törekvésekre fogékony szakkollégista diákok körében jelentkezett, akik az ismert szisztéma szerint maguk kérik és választják ki tantárgyaik s oktatóik zömét. Ugyanakkor a Bevezetés a diszkurzív politikatudományba című könyvem tanítására először a 2006/2007-es tanév II. félévében került sor Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének Kommunikációs Doktori Programjában A politika mint diskurzus címmel. A Bevezetést a diákok választása alapján először az ELTE ÁJK Bibó István szakkollégiumában tartottam meg egy kétszemeszteres kurzus keretében a 2007/2008-as tanévben. A 2010/2011-es tanév II. félévben a PDK Diszkurzív Műhelyében újonnan jelentkezett mintegy tíz fiatal kérésére 2011 januárjában egy nyolc foglalkozásból álló Bevezető kurzus került a programban, amelyet közösen tartottam idősebb tanítványaimmal, akik már maguk is dolgoznak a felsőoktatásban. 2011 szeptemberében a Budapesti Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának diákjai hívtak meg egy Bevezető kurzus tartására. 2012 februárjában pedig az ELTE ÁJK politikatudományi mesterképzésben szerepel egy Bevezető kurzus mint alternatív (választható) tantárgy. A tárgy tanításának figyelemreméltó tanulsága, hogy a diákokat egyaránt érdeklik a szemléleti újítások és az empirikus kutatások.

 

Politikai diskurzuselemzés

1. A tantárgy leírása

A politikai diskurzuselemzésnek három fontos szemléleti elve van.
Egy: a politikai valóságra vonatkozó hermeneutikai (értelmezéstani) belátás, mely szerint a jelentésadás nyilvános és interszubjektív formái (nyelv, beszéd, retorika, diskurzus, tanácskozás, vita stb.) a politikai valóságnak nemcsak tükrei, hanem konstitutív, alakító-formáló tényezői. Ezesetben a politikai diskurzusvizsgálat nem „beszédkutatás” vagy „nyelvvizsgálat”, hanem a politikai valóság természetének és működésmódjának kutatása, ahogyan ez a diskurzusokban megmutatkozik.
Kettő: a politika résztvevői folyamatosan beszélnek, méghozzá tétre menően, vagy ahogyan Oakeshott mondja, a politika háromnegyed részben beszélgetésekből áll, vagy ahogyan Bourdieu mondja, a politika elsőrendűen nem hatalmat, államot, pártot stb. termel, hanem értelmezésformákat. Mindenek következtében a politika vizsgálata érdekében nem szükséges mesterséges kutatási helyzeteket létrehozni, hanem a rendelkezésünkre álló rögzült élő és valóságos diskurzusokat kell tanulmányozni: kiválasztani, specifikálni, elemezni.
Három: nemcsak a direkt beszédformák bírnak jelentéssel, hanem a politika minden rögzült ténye: cselekedetek, események, szervezetek, intézmények, politikai tárgyak. Ennek következtében a diskurzuselemzés kiterjeszthető a politika egészére, hiszen a politika minden elemét diskurzusok hívják éltre, változtatják meg, tartják fenn, vagy éppen szüntetik meg. A politika interpretatív realitás, amely leginkább értelmező, azaz diszkurzív vizsgálat révén ismerhető meg, hiszen a kutató mindig egy már mások által „előértelmezett” valóságot tud csak tudományosan továbbértelmezni.
A konkrét elemzés követheti a szociológiában kidolgozott hagyományos kvalitatív elemző metódusokat, még inkább azonban a szemléletében és módszerében megújított eljárásokat, amelyeket új metodológiáknak vagy interpretatív (értelmező) módszereknek neveznek. Az értelmező politikai diskurzuselemzés módszertanilag nyitott, nincs vizsgálati kánonja, ezért is igyekszik felhasználni a humán- és a társadalomtudományok, mindenekelőtt a szociológia, az antropológia, az irodalomtudományi és a nyelvészeti elemzések tapasztalatait, azaz interdiszciplináris jellegű. A kutatás természetesen pontos szabályokat követ, de a szabályok alkalmazásának módjai nem adhatók meg előzetesen, ezért is kíván a politikai diskurzuselemzés a kutatótól nemcsak következetességet, hanem vizsgálati tárgyához igazodó elmélyültséget és invenciót is.
A kurzus során a hallgatók megismerik a politikai diskurzuselemzés szemléletét, módjait, és konkrét vizsgálatokat tanulmányozhatnak az örvendetesen növekvő számú hazai empirikus kutatásokból, továbbá segítséget kaphatnak saját kutatásaikhoz. Lehetőség van arra is, hogy meghívjunk a foglakozásokra a politikai diskurzuselemzés területén kutató és publikáló oktatókat.

2. Az oktatás szakirodalma

  • Szabó Márton (2003): A diszkurzív politikatudomány elemzési módszeréről. In Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai: Elméletek és elemzések. 215–230. Budapest: L'Harmattan.
    E-book: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html
  • Szabó Márton (2004): Szimpozion a politikai diskurzuselemzésről. In Politikatudományi Szemle 2004 évi 4. szám. 134–137.
    http://poltudszemle.hu/szamok/2004_4szam/2004_4_szabom.pdf
  • Phillips, Nelson – Hardy, Chyntia: (2002) Discourse Analysis: Investigating Processes of Social Construction. London: Sage Publications, Inc. 2002.
  • Bevir, Mark ed. (2010): Interpretative Political Science. Vol. I–IV. London: Sage Publications, Inc.
  • Terrel Carver (2004): Diskurzuselemzés és nyelvi fordulat. Fordította Szegedi Gábor. In Politikatudományi Szemle XIII évf. 2004. évi 4. szám, 143–149.
    http://poltudszemle.hu/szamok/2004_4szam/2004_4_carver.pdf
  • Boda Zsolt (1997): Narratív közpolitikai-elemzés. In Szabó Márton szerk.: Szövegvalóság. Írások a szimbolikus és a diszkurzív politikáról. 113–131. Budapest: Sciencia Huama.
  • Diskurzuselemezés: kritika és védelem. (2004) Fordította Szabó Márton. In Politikatudományi Szemle XIII. évf. 4. 169–170. (European Political Science, szerkesztőségi cikke)
  • Marten Hajer (2004): Diskurzuselemezés és a szakpolitikák vizsgálata. Fordította Szegedi Péter. In Politikatudományi Szemle 2004 évi 4. szám. 161–167.
    http://poltudszemle.hu/szamok/2004_4szam/2004_4_hajer.pdf
  • Kaplan, Thomas (2000): A közpolitika-elemzés narratív struktúrája. Fordította Boda Zsolt. In Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt szerk.: Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. 547–565. Budapest: Universitas – Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.
  • Szabó Márton (2007): Ellenfél és ellenség a politikában. In Politikatudományi Szemle XVI. évfolyam 2007 évi 1: 9–22.
    http://www.poltudszemle.hu/szamok/2007_1szam/2007_1_szabom.pdf
  • Szabó Márton (2003): Politikai egység és identitás. A KDNP az Ellenzéki Kerekasztalnál és a palamentben. In Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai: Elméletek és elemzések. 253–278. Budapest: L'Harmattan.
    E-book: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html
  • Pál Gábor (2005): Vita a cigányságról és a jövőről. A vita mint hermeneutikai probléma. In Kéri László – Szabó Andrea szerk.: Elszalasztott esélyek. Parlamenti vitanapok 1991–2005. 33–59. Budapest: MTA Politikatudományi Intézet.
  • Pál Gábor – Szűcs Zoltán Gábor (2006): Egy metapolitikai diskurzus. „Fidesz-Magyarország” a Mozgó Világban. In Szabó Márton szerk.: Fideszvalóság. Diszkurzív politikatudományi értelmezések. 211– 234. Budapest: L'Harmatttan Kiadó.
  • Szűcs Zoltán Gábor (2006): Újkonzervatív forradalom: nyelvi újítás mint diszkurzív stratégia az 1998-as kormányprogram vitájában. In Szabó Márton szerk.: Fideszvalóság. Diszkurzív politikatudományi értelmezések. 99–127. Budapest: L'Harmatttan Kiadó.
  • Szabó Márton (2007): A dolgozó mint állampolgár. Fogalomtörténeti tanulmány a magyar szocializmus három korszakáról. In Korall. Társadalomtörténeti folyóirat. 8.évfolyam, 27. szám 2007. Április. 99–119.
  • Gyulai Attila (2007): Egy diszkurzív stratégia értelmében felfogott igazságról és hazugságról. In Politikatudományi Szemle XVI. évf. 2007. évi 2. szám, 105–122.
    http://www.poltudszemle.hu/szamok/2007_2szam/2007_2_gyulai.pdf
  • Emilia Palonen (2006): Fideszdiskurzus és Budapest. Határteremtés és térfoglalás. In Szabó Márton szerk.: Fideszvalóság. Diszkurzív politikatudományi értelmezések. 13–39. Budapest: L'Harmatttan Kiadó.
  • Glózer Rita (2008): Diskurzusok a civil társadalomról. Egy fogalom transzformációi a rendszerváltó évek értelmiségi közbeszédében. Budapest: L’Harmattan Kiadó. 9–31, 74–75, 126–129,147–149, 208–210, 213–230.
  • Susan Gal (2000): Bartók Béla temetése: Európa-kép a magyar retorikában. Fordította Szabó Márton. In Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt szerk.: Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. 259–285. Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

3. A tárgy tanításának története

A Politikai diskurzuselemzés tárgyat először az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanítottam a politológus képzés keretében alternatív tárgyként a 2007/2008 tanévben egymást követően az első és a második félévben. A szemináriumi foglalkozáson résztvevő hallgatók kevésbé a diskurzuselemzés módszertani problémáival foglalkoztak, mint inkább konkrét kutatási beszámolókat és tanulmányokat ismertek meg és vitattak meg. A 2008/2009 tanévben egy félévig az ELTE TáTK Társadalomtudományi Szakkollégiumában tanítottam a tárgyat. A hangsúly itt is diskurzusvizsgálatok eredményein volt. A Miskolci Egyetemen pedig a 2009/2010 tanévben tanítottam a tárgyat mesterszakon.

 

Politikai episztemológia

1. A tantárgy leírása

A politika episztemológiája vagy ismerettana gyakran visszatérő témája a politikatudománynak Rendszerezett módon azonban sehol sem történt kísérlet a felmerülő problémák tisztázására és áttekintésére. Az általam koncipiált kurzus ilyen rendszerező áttekintésre vállalkozik, döntően a huszadik századi hermeneutikai tradíció alapján, egyben több ponton másodlagos elemzés alá véve a politikatudományi kutatásokat és ismereteket. A tárgy alapkoncepciója az, hogy az episztemológia tárgykörébe tartozó témák eleddig vagy filozófiából derivált eljárások voltak, vagy a politikára specifikált szociológiai/közgazdasági/statisztikai módszertanok, amelyek használható eredményekhez vezettek ugyan, de segítségükkel a politika csak részlegesen és egyoldalúan volt megismerhető. Közös hibájuk egy szemléleti pozíció; a politika adekvát megismerésének alapjává a tudati tényezőknek a vizsgálati tárgyból való kiiktatását tették, mert ezek megtartása állítólag bizonytalanná és idioszinkretikussá teszi a megállapításokat. A kurzus során viszont olyan módon vizsgáljuk a politika megismerésének kérdéseit, hogy tárgyunkból nem iktatjuk ki már a megismerés előtt a politizáló ember értelmezési tevékenységét, hanem ezt a politikai valóság integráns részének tekintjük.
Ennek megfelelően a tantárgy két előfeltevéssel él. Az egyik: a politikára vonatkozó ismeret nemcsak az objektív politikai valóság (igaz vagy torz) tükre, (szükségszerű vagy manipulatív) leple, az információáramoltatás (jól vagy rosszul) működő csatornarendszere, sikeres (vagy sikertelen) kommunikációs eszköze, hanem konstitutív eleme. A másik: a politikai ismeret azért képes konstitutív szerepet betölteni, mert lényege szerint nem rejtett individuális tartalom, hanem interszubjektív diszkutált nyelvi formákban nyilvánosan létező eszmei valóság, azaz diskurzus.
Mindezzel összefüggésben a tantárgy alapvetően elméleti jellegű, amelynek teoretikus bázisa nem korlátozódik egyetlen tudományszak megállapításaira, hanem hasznosítani igyekszik a kérdéssel foglalkozó filozófusok, szociológusok, történészek, antropológusok, valamint a nyelvészek és irodalmárok vonatkozó nézeteit. Kiindulópontjait és megállapításait azonban határozottan hozzáköti mind a politizálási praxishoz, mind a politológiai vizsgálatokhoz. Ilyen értelemben a kurzus empirikus jellegű is, melynek bázisát egyrészt a politikai állapotok és események, köznapi politikai tettek és beszédek, másrészt a különböző empirikus politikatudományi vizsgálatok eredményei képezik. A kurzus során az empirikus tájékozódást és a teoretikus orientációt egymásra vonatkoztatjuk, ami a politikatudományi módszertani önreflexió lehetőségét is hordozza.
Mivel azonban a megismerés módjai nem választhatók el radikálisan a megismerés tárgyától, ezért amikor a politika megismerésének lehetőségeit tanulmányozzuk, akkor egyben a politika alakításának a lehetőségeit is vizsgáljuk, hiszen a megismerés értelmező beavatkozás is a politikai valóságba. Ezért az ismerettani problémákat vizsgálva folyamatosan a „milyen és a hogyan” kettős kérdésével szembesülünk; milyen az a politikai valóság, amelyet a proponált szemléletmódok és eljárások révén megismerhetünk, és hogyan lehetséges erről a valóságról adekvát ismeretet szerezni.
Ezen szemléleti elvek jegyében a kurzus négy tematikus egységre és tizennégy részre tagolódik. 1. Szemléletmódok: a politológiát empirikus diszciplínaként megalapozó viszonyok. (Tények a politikában és a politikatudományban. A politika általánosítása. Nézőpontok a politika megismerésében) 2. Tények: a politikai tények eltérő formái és megismerésének módjai. (A politika nyelvi tényei. A politikai cselekedet mint tény. Intézmények és diskurzus a politikában. A politikai tárgyak jelentéstana.) 3. Megismerések: a politika megismerése során felmerő specifikus eljárások. (A politikai tény mint esemény és szituáció. Lehetőség és szükségszerűség a politikában. A politikai fikcionalitás és realitás kérdései. A tudás és a hatalom viszonyának dilemmái.) 4. Politológiák: a társadalmi-politikai kötöttségek és a megismerés viszonya (Homo politologicus. Polifonikus politológia. A politikatudomány mint önálló diszciplína.)

2. Az oktatás szakirodalma

  • Szabó Márton (2011): Politikai episztemológia. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
  • Szabó Márton (2011): Politikai episztemológia. Tézisek (Kézirat) Budapest.
  • Szabó Márton (2011): Politikai tudáselmélet. A politikai ismerettan alapjai. (Kézirat) Budapest – Miskolc, 2011.
  • Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt szerk. (2000): Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. – Universitas.
  • Anderson, James A. (2005): A kommunikációelmélet ismeretelméleti alapjai. Fordította Wilhelm Gábor. Budapest: Typotex Kiadó.

3. A tantárgy tanításának története

A tantárgy oktatása azzal vette kezdetét, hogy akkreditálva lett a Miskolci Egyetem politikatudományi mesterszak programjában, ahol 2009-től egy szemeszteres tárgyként első éven szerepel az oktatási programban. A később megjelent Politikai episztemológia című könyvem kézirata alapján a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Politika- Közigazgatási és Kommunikációtudományi Karán is akkreditálták a tárgyat a Politikai kommunikáció és marketing mesteri szakon 2009-ben, majd a Politikatudományi mesteri szakon is 2011-ben. 2011-től a két szak hallhatóinak összevontan tartom az előadásokat, tömbösítve, a szemeszterenként a 3-3 napos kolozsvári tartózkodásaim során. A tárgyhoz Kommunikáció és marketing szakon Bakk Miklós vezetésével szeminárium is kapcsolódik. A tanítási tapasztalatok alapján Kolozsváron intenzíven bevontuk az oktatásba a Politikai tudáselmélet. A politikai ismerettan alapjai című könyvemet, illetve annak kéziratát. A 2011/2012-es tanévtől az ELTE Társadalomtudományi Kar Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Iskolájában is tanítom a tárgyat a tanévek első szemeszterében, a másokban A politikai diszkurzív szereplőit, s a tantárgyakhoz kapcsolódva két témában PhD disszertáció készítő kutatás is meg van hirdetve: A politikai valóság diszkurzív vizsgálata, Diszkurzív elméletek.

 

A politika diszkurzív szereplői

1. A tantárgy leírása

A kurzus témája a közéletből jól ismert politikai szereplők bemutatása és elemzése a diszkurzív politikatudomány nézőpontjából. Ezek a szereplők alapvetően nem a politikai szervezetek és intézmények szerephelyeit képviselik és nem egy behaviorista szemléletű cselekvéssor hordozói. A politikai intézményekhez és szervezetekhez természetesen különböző politikai szereplők tartoznak Például az állam léte jelöli ki az állampolgárt és a külföldit, vagy az állami funkciók betöltőit (miniszter, polgármester, hivatalnok, ügyfél stb.). A pártok léte és küzdelme a párttagot, az aktivistát, a pártelnököt, vagy éppen a hívatásos politikus figuráit: vezér, szervező, szakértő stb. Ha pedig a politikát materiális cselekedetek objektív történeteként kíséreljük meg leírni, politikai szereplőket ez esetben is azonosítunk. Így különül el egymástól a választópolgár és a választott politikus, a tömeg és a vezér, vagy a politikacsinálók történetileg is változó sok féle figurája: hadvezér, államfő, király, monarcha stb., a motívumok és a célok tekintetében a forradalmár és a reformer, a technokrata és az ideológus. Mindezen politikai szereplők közös vonása, hogy egy prestrukturált politikai valóság hordozói és megjelenítői. Szervezeti függelékek, vagy egy tőlük függetlennek gondolt objektív folyamat realizálói és változtatói.
A politika diszkurzív szereplői nem ilyenek. Nem egy előstrukturáltnak gondolt politikai valóság szükségszerű kiegészítői, hanem maguk tagolják a politika realitását. Valóságukat nem rögzítik hozzájuk képest külsődleges és elsődleges tényezők, mondjuk az intézmények és az érdekek, hanem a politizálók, bizonyos feltételek között és szabályok szerint, maguk teremtik és alakítják saját viszonyaikat, benne önmagukat és másokat, s hoznak létre ilyen módon új intézményeket, azaz standardizálódó magatartásmintákat.
A gazdagon tagolt képlékeny diszkurzív realitást a kurzus az otthonosság metaforájával leírható közelség-távolság révén teszi áttekinthetővé a politikai idegen középpontba állításával, aki lehet veszélyes, érvénytelen és ismeretlen politikai szereplő. A kurzus a veszélyes idegen kapcsán a támadó, a hódító és a kirekesztett szereplőket mutatja be és elemzi. Az érvénytelen idegen kapcsán a diplomatát, a migránst és a riválist. Az ismeretlen idegen kapcsán pedig, a közembert, a független politikai szereplőket és a szövetségeseket.

2. Az oktatás szakirodalma

  • Szabó Márton (2006): Politika idegen. A politika diszkurzív szereplőinek elméleti értelmezése. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
  • Szabó Márton (2003): A diszkurzív politikatudomány alapjai. Budapest: L’Harmattan Kiadó.
    E-book: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html
  • Szabó Márton (2007): Ellenfél és ellenség a politikában. In Politikatudományi Szemle, XVI. évfolyam 1: 9–22. p.
    on-line: http://www.poltudszemle.hu/szamok/2007_1szam/2007_1_szabom.pdf
  • Koselleck, Reinhart (1998): Ellenségfogalmak. Fordította: Szabó Márton. In Szabó Mártonszerk.: Az ellenség neve. 12–23. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.
  • Münkler, Herfried (2004): Háborúban vagyunk? Terroristák, partizánok és a háború új formái. Fordította Szabó Márton. In  Politikatudományi Szemle XIII. évfolyam, 3. szám: 59–69.
  • Ricoeur, Paul (1998): Erőszak és nyelv. Fordította Boda Zsolt. InSzabó Márton szerk.: Az ellenség neve. 124–136. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.
  • Schwab, George (1998): Enemy vagy Foe: a modern politika konfliktusa. Fordította Szabó Márton. In Szabó Márton szerk.: Az ellenség neve. 39–55. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó.
  • Szamosi Gertrúd (1996): Posztkolonialitás. Helikon XLII. évf. 4: 415–429.

3. A tantárgy tanításának története

A kurzust először a Politikai idegen könyvem megjelenése után 2006-ban alternatív tárgyként tartottam az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, amelyen meglepően nagy számban vettek részt joghallgatók is. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem Kommunikációs és az ELTE TáTK Interdiszciplináris Társadalomkutatások közös Doktori Programjában tartottam meg a kurzust a 2009/2010 tanév II. félévében. Az ELTE TáTK Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Programjában a 2010/2011-es tanévtől, a második félévekben szerepel a tantárgy együtt a Politikai episztemológiával

 

A közügy politikaelmélete

1. A tantárgy leírása

A közügy és szinonimái (közjó, közérdek, közfeladat) a politikai tevékenység legtöbbet emlegetett kifejezései. Bármely közösség vezetője, bármilyen posztot is tölt be, minden esetben a közösségre tartozó ügyekkel foglalkozik. A közösség tagjai is akkor elégedettek a politikával, ha azt tapasztalják, hogy a közproblémák megoldásának a terepe. Mindez sok féle formát ölthet, realizálása is összetett praxis, de a politikában minden a közügyek körül forog.

Ennek ellenére a közügy a politikatudományi munkák kifejtetlen előfeltevése. Az elméleti munkák természetesnek veszik, hogy jelen van a politikai életben, de sem tulajdonságai, sem működése nem átfogó tárgya a közvetlen vizsgálatoknak. Közvetetten természetesen vizsgálják a közügyeket. Az empirista politológia művelői kutatják a közvéleményt, tudakolják a különbüző preferenciákat, próbálják feltárni a választók igényeit közügyek tekintetében is. A kormányzástan (governance studies) azt igyekszik kikutatni, hogy miként és hogyan működhetnek a kormányzatok különböző szintjei és szereplői a köz javára. A köz- és szakpolitika (public policy) pedig kifejezetten közügytanként is értelmezhető, hiszen elsőrendűen azzal foglalkozik, hogy a hatalom birtokosai hogyan és milyen hatásfokkal dolgoznak a közügyek eredményes intézésén. Ennek ellenére a témáról semmilyen részletes és kiterjedt elemzés nem olvasható. A kurzus ezt a hiányt igyekszik pótolni.

A tematika három részből áll. Az első rész azt mutatja be, hogy a közügyek megvalósítása hogyan történik a primer közösségek világában, vagyis azok között formák között, amelyekben az állampolgárok közvetlen kapcsolatban állnak egymással, a rájuk és közvetlen környezetükre tartozó ügyeket ők maguk intézik, s amihez legfeljebb igénybe veszik a hatóságok segítségét, de nem tőlük várják el a közös dolgaik intézését. Három ily szervezeti forma kerül elemzésre. Az első a családi, rokonsági és szomszédsági viszonyok közügygondozó természete. A második a civil szervezetek működése abból a szempontból, hogy a különböző önkéntes és önkormányzó társulások miként dolgoznak különböző közfeladatok megvalósításán. A harmadik a tanácskozó testületek közügygondozó működése, amelyek sokfélék ugyan. de mindig deliberatív módon, face to face intézik a közügyeket.

A második terület a közügyek szervezeti képviselet és intézése, s a tematika itt azzal foglalkozik, hogy a területi vagy funkcionális nagy szervezetekben miként zajlik a közügyek megfogalmazása és megvalósítása. Ezen belül három probléma kerül vizsgálatra. Az első a közjó és a közügy képviseletének a kérdése, amely nem egyenlő a személyes megbízással és képviselettel. A második a Közigazgatás közügygondozó működésének az elemzése, aminek a jelentősége az, hogy eminens módon s "állami szinten" a Közigazgatás foglalkozik a közügyek intézésével. A harmadik probléma a népszavazás vizsgálata, amelynek során a hatóságok minden esetben közvetlenül fordulnak az állampolgárokhoz, hogy megtudakolják a véleményüket adott közügyekről

A kurzus harmadik nagy területe a tudomány önreflexiója. Itt azt tekintjük át, hogy a kölünböző empirikus kutatások miként vizsgálják a közügyeket, mi ezeknek a szemlélete, metodológiája és megállapításaiknak érvényességi tartománya. Elsőként survey típusú, azaz kérdőíves véleményvizsgálatokról van szó, s arról, hogy mit s milyen jellegű véleményeket képesek ezek a kutatások feltárni. Másodikként tartalomelemzést favorizáló napirendkutatások kerülnek vizsgálat alá. Harmadikként a közügyek diszkurzív vizsgálatának speciális problémáit és kutatási eredményeit tekintjük át. Végül külön vizsgáljuk a közpolitikai elemzéseket, különös tekintettel a közpolitikai diskurzuselemzésekre.

2. Az oktatás szakirodalma

  • Hajnal György: Adalékok a magyarországi közpolitika kudarcaihoz. Budapest: Kiadja a Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési központ, 2008.
  • Kaplan, Thomas : A közpolitika-elemzés narratív struktúrája. Fordította Boda Zsolt. In Szabó Márton - Kiss Balázs - Boda Zsolt, szerk.: Szövegváltozatok a politikára. Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. 547-565. pp. Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000.
  • Szabó Márton: közvélemény-kutatás és közvélemény In Századvég. 62. szám, 2011. évi 4: 57-82. p. http://www.szazadveg.hu/szazadveg/
  • Szabó Márton: közpolitikai diskurzuselemzés. In Politikatudományi Szemle XXI évf. 2012. évi 3 szám. 7-31. p. (továbbá a tanulmány vitája a folyóirat 2013 évi számaiban)
  • Szabó Márton: A közügy politikaelmélete. Budapest, 2013. Kézirat.
  • Takács Péter: A közjóról. In Pro Publico Bono. Állam- és Közigazgatás-tudományi Szemle. 20011 évi 1. szám. 8-16. p.

3. A tantárgy tanításának története

A 2013-ban készült el A közügy politikaelmélete című kéziratom, amelynek alapján több egyetemre is meghívást kaptam a tárgy tanítására. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának dékáni tanácsa felvette a tárgyat a kar oktatási programjába. Elsőként a 2012/2013 tanév második félévben tanítottam a tárgyat alap és mester tagozatos hallgatóknak választható tárgyként. Az ELTE állam- és Jogtudomány Karán előszőr a 2013/2014-es tanév első félévében tanítom, illetve tanítottam a tárgyat alap és mester tagozatos politológus hallgatóknak választható tárgyként. A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola hallgatóinak választható tárgyként a 2013/2014 tanév első félévében tanítom, illetve tanítottam A közügy kommunikócielmélete című tárgyat, ami a témának a képzés jellegéhez igazított változata.

Filozófiai gondolkodók a huszadik században

1. A tantárgy leírása

A kurzus bevezetés a huszadik századi filozófia gondolkodás legjelentősebb alakjainak munkásságába, ami erős tagadása a megelőző korok filozófiai ismereteinek. Ezen grandiózus hiteknek a tengelyében az a felfogás állt, hogy filozófiailag és tudományosan megalapozhatóak az „örök igazságok”. Egyrészt a filozófia és/vagy a tudomány előbb-utóbb megtalálja azokat a tapasztalatban nem könnyen adódó végső elveket és normákat, amelyekre mint tudományosan is bizonyított transzcendes (tapasztalaton túli) fundamentumokra az emberi lét minden eleme felépíthető. Másrészt, az emberek ezeket az alapelveket elfogadják és ennek megfelelően cselekszenek és élnek. A törekvések közös jellemzője az intenció, hogy valamilyen módon fel kell számolni az ember létmódjaiban és megismerési folyamataibanmeglévő egyediségét és sokféleséget, mert ezek az emberi lét fogyatékosságai. Legátfogóbban: az emberi lét esetlegességét kell megszüntetni.
A huszadik századi társadalmi tapasztalatok és a filozófia elméleti belátásai, főleg a megismerésre vonatkozó kritikák nyomán, a században azonban új filozófiai nézetek fogalmazódnak meg. Ezek tengelyében egy kettős belátás áll. (1) Az a huszadik századi tapasztalat, hogy az emberi-társadalmi létezés, a technikai civilizáció elképesztő fejlődése ellenére is, változatlanul esetleges és törékeny. (2) Az a filozófia következtetés, hogy nincs cáfolhatatlanul megalapozott vagy megalapozható végső elv. Vagyis örök igazság nem létezik, csak az erre való vágy és törekvés.
A század jelentős filozófusai ezért azt proponálják nagy erővel, hogy nincs kontextustól független, tárgyát teljesen kimerítő és cáfolhatatlan, azaz „örökérvényű” tudás. Ha mégis ezt gondoljuk, akkor a hit útjára léptünk, tehát nem tudományos problémát fogalmazunk meg. A (tudományos) tudás paradigmatikus, vagyis példaszerű (Thomas Kuhn), azaz csak egy adott nézetrendszeren belül és egy adott nézőpontból értelmes és értelmezhető, ezért mindig bírálható és kiegészíthető (Karl Popper). Az igaz tudásért folyó küzdelemben ezért nem az abszolút és a relatív igazságok képviselői, a tudók és tévelygők küzdenek egymás ellen, hanem különböző érvényességek hirdetői. Az igazság és a tévedés eldöntése ezért az igazságküzdelemnek csak az egyik esete, nem pedig a paradigmája.
Ennek megfelelően a huszadik századi filozófia főárama arról szól, hogy az esetlegesség (végesség, törékenység, bizonytalanság, kockázatosság stb.) nem hiányosság vagy hiba, amit meg kellene szüntetni. Az esetlegesség az ember erejének és kiteljesedésének az alapja: a lehetőség, a szabadság, az újítás, a teremtés, a jövőformálás terepe mind a tárgyak alakítása mind az egyéni és a közösségi élet formálása szempontjából. Az „objektív törvény” vagy a „racionálisan megalapozott végső elv” megtalálása és követése viszont a tehetetlenség és kiszolgáltatottság szégyenlős apoteózisa. Menekülés, vagy szimpla uralmi törekvés. „Igazságai” természetesen érvényesek és hatásosak, amennyiben egy ilyen „embertelen” világot akarunk magunknak építeni. Ennek az új tradíciónak olyan ismert személyiségei vannak, mint Ludwig Wittgenstein, Martin Heidegger, Richard Rorty, Jaques Derrida, vagy Hans-Georg Gadamer, akiknek a munkásságával a kurzus során megismerkedhetnek a hallgatók.

2. Az oktatás szakirodalma

  • Szabó Márton: Filozófiai gondolkodók a huszadik században. Jegyzet. Kézirat. Budapest – Miskolc. 2011.
  • Nietzsche, Friedrich (1994): Az értékek átértékelése. A szerző hátrahagyott töredékeiből összeállította és fordította Romhányi Török Gábor. Budapest: Holnap Kiadó<
  • Ludwig Wittgenstein (1998): Filozófiai vizsgálódások. Fordította Neumer Katalin. Második, javított kiadás. Budapest: Atlantisz Kiadó.
  • Martin Heidegger (2001): Lét és idő. Második, javított kiadás. Fordította Vajda Mihály, Angyalosi Gergely, Bacsó Béla, Kardos András, Orosz István. Budapest: Osiris Kiadó.
  • Richard Rorty (1994): Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Fordította Boros János, Csordás Gábor. Pécs: Jelenkor Kiadó.
  • Jacques Derrida (1998): A disszemináció. Fordította Boros János, Csordás Gábor, Orbán Jolán. Pécs: Jelenkor Kiadó
  • Gadamer, Hans-Georg (2003): Igazság és módszer: Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Fordította Bonyhai Gábor. Második, javított kiadás. Budapest: Osiris Kiadó.

1. A tantárgy tanításának története

A Filozófiai gondolkodók a huszadik században című egy-szemeszteres tárgyat a Miskolci Egyetem politikatudományi alapszakos hallgatóinak kezdtem tanítani az úgynevezett alapozó tantárgyak között, először a 2009/2010-es tanévben, s azt követően folyamatosan oktattam a következő három tanévben. A kurzus vezetést örömmel vállaltam, hiszen régóta olvasom ezeket a szerzőket, s számtalan jegyzetet készítettem olvasmányaimról, számomra is fontos gondolkodókról van tehát szó. A kurzus lehetőséget adott rá, s egyben arra késztetett, hogy rendszerezzem a rájuk vonatkozó ismereteket. Mindennek köszönhetően már az oktatás második évében jegyzet formájában leírtam a tárgy anyagát, ami innen kezdve az előadások és a vizsgák anyagát képezi, a filozófusok eredeti szövegeinek olvasásán túl természetesen. Fontos azonban tudni, hogy nem filozófia szakosoknak szól a tárgy, ezért a kurzus az európai „csúcsgondolkodók” értésének és a velük való együttgondolkodásnak az élményével tudja megajándékozni a diákokat, s kevésbé a felmerült problémák aktív használatával, ami persze nem kevés, tekintettel arra, hogy úgynevezett „értelmiségképző” propedeutikai tárgyról van szó.

 

Szakszeminárium

1. A tantárgy leírása

A különös nevű kurzus valójában nem tantárgy a hagyományos értelemben, hanem bevezetés a szakmába és az egyetemi életbe, azaz a politológus hallgatók szakmai integrációjának elősegítése. Az oktatás általános tapasztalata ugyanis, hogy az egyetemre frissen bekerült diákok sokáig téblábolnak az intézményben, nem ismerik sem egymást, sem a tanáraikat, sem a tanszéket, sem az egyetem adta lehetőségeket, sem egyetemi székhelyük kulturális kínálatát. Nincsenek tisztában alapvető jogaikkal és kötelességeikkel, az egyetemi tanulási formákkal, a vizsgázás módjaival. Ráadásul az egyetemi képzés tantárgyakban zajlik, miközben a szakma, vagyis leendő életpályájuk nem ismeri ezt a tagozódást, itt például intézmények, szervezetek, fórumok vannak. A kurzusnak az a célja, hogy megismertesse a kezdő egyetemistákat ezekkel a dolgokkal, vagyis bevezesse őket a szakmába. A kurzus foglalkozásai általában kötetlenek, a hallgatók érdeklődése és kívánsága alakítja, de az alábbi nagyobb témakörök kerülnek megbeszélésre.
A hallgatók: ki-kicsoda a közülük, honnan és miért jött a szakra, mi érdekli általában stb.
A tanárok: kik tanítják majd őket, mivel foglalkoznak, kik ők stb.
A szak: milyen a politológia szak, a képzés struktúrája, milyen tárgyakat tanulnak stb.
A politológia: mi egyáltalán a politikatudomány, milyen a társadalmi megítélése és haszna, mik az elhelyezkedési lehetőségek stb.
A politológus képzés más egyetemeken: hol tanulnak még politikatudományt az országban, milyen ott a képzés struktúrája, milyen szakmai diákszervezetek működnek stb.
A szakma: a politikatudomány hazai működése, szervezetek, intézmények, folyóiratok, személyiségek, testvér tanszékek stb.
Az alumni: mit tudunk az itt végzett diákokról, kik ők, kik lettek közülük ismertek a szakmában, merre felé dolgoznak, hogyan működik az alumni szervezetük stb.
Az egyetem: tisztségei és tisztségviselői, szervezete, működése, lehetőségek stb.
Az egyetemi munka: mit jelent az egyetemi tanulás, vizsgák, módszerek stb.
A város: múltja és jelene, a város lehetőségei, fiatalok a városban stb.
A politika: milyen a magyar közélet és politika állapota, mit gondolnak ők erről stb.
A társadalom: mit gondolnak és tudnak a magyar társadalomról, a viszonyokról stb.
A fenti témákat elsősorban kötetlen beszélgetések során tárgyaljuk meg, de lehetőség van meghívásokra (kollégák, egyetemi tisztségviselők, diákképviselők és mások), rövid beszámolókra és tájékoztatásokra. A fent jelzett témák a lehetséges beszélgetési tárgyak körét jelölik, nem a sorrendet, ami megváltozhat a spontán érdeklődés, vagy például a meghívások nyomán.

2. Szakirodalom

A szeminárium hallgatói az érdeklődés és megtárgyalt témák függvényében olvasnak különböző anyagokat. Természetesen nem tudományos munkákat, hanem egyetemi dokumentumokat, honlapokat, publicisztikákat és minden más olyan anyagot, amely kapcsolódik a fent megjelölt témákhoz. Ezekről a hallgatók beszámolókat és tájékoztatókat készítenek, amiket a foglalkozás résztvevői megbeszélnek.

3. A tantárgy tanításának története

A tárgyat a Miskolci Egyetem politikatudományi képzésében „találtam ki” és tanítottam először a 2008/2009-es tanévben, s attól kezdve minden tanévben. Jól lehet nem számít „kredites” tárgynak, a hallgatók nagy érdeklődéssel és élvezettel vettek részt a foglalkozásokon. Azt tapasztaltam, kifejezetten hálásak voltak azért a praktikus tudásért, amit itt szerezhettek. Különösen sikeresek voltak a meghívások (intézetigazgató, TO vezető, HÖK vezető, dékán-helyettes, városi vezető, magasabb évfolyamos diákok, nálunk végzett hallgatók stb.), vagy azok a foglakozások, ahol valaki személyes tapasztalatairól tudott beszámolni (a Magyar Politikatudományi Társaság működése, más egyetemen a politológus képzés helyzete, egy szakmai folyóirat szerkesztése és működése, politikai elemző cégek munkája stb.)

 

Archívum

1. Szakszeminárium

Gondolatok a diszkurzív politol�gi�r�l 2003-ban Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézet, politológia szak
2008-2009 tanév I. félév, I. évfolyam, nappali tagozat — Letöltés (448 kb)

2. Politikai tudáselméletek — előadás

Gondolatok a diszkurzív politol�gi�r�l 2003-ban Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézet, politológia szak
2008-2009 tanév I. félév, 2. és 4. évfolyam, nappali tagozat — Letöltés (453 kb)

3. Politikai tudáselméletek — szeminárium

Gondolatok a diszkurzív politol�gi�r�l 2003-ban Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézet, politológia szak
2008-2009 tanév I. félév, 4. évfolyam, nappali tagozat — Letöltés (461 kb)

4. Politikai tudáselméletek I. — előadás és konzultáció

Gondolatok a diszkurzív politol�gi�r�l 2003-banMiskolci Egyetem Politikatudományi Intézet, politológia szak
2008-2009 tanév I. félév, 2. évfolyam, levelező tagozat — Letöltés (454 kb)

5. Irányzatok a politika diszkurzív értelmezésében — PhD szeminárium

Gondolatok a diszkurzív politol�gi�r�l 2003-banELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola
2008-2009 tanév, I-II. félév, 1-2. évf. — Letöltés (454 kb)

6. Politikai kommunikáció - politikai diskurzus

Gondolatok a diszkurzív politológiáról 2003-ban ELTE ÁJK Politológiai Doktori Iskola 2000-2001 és 2002-2003 tanév
Letöltés Adobe PDF formátumban (205 kb)

7. A politika diszkurzív értelmezése: irányzatok és iskolák

Gondolatok a diszkurzív politológiáról 2003-ban ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, Doktori Iskola 2004-2005 és 2006-2007 tanév
Letöltés Adobe PDF formátumban (153 kb)

8. A politika mint diskurzus

Gondolatok a diszkurzív politológiáról 2003-ban PTE BTK, Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék. Kommunikációs Doktori Iskola 2006-2007 tanév II. félév. Letöltés Adobe PDF formátumban (222 kb)

9. Politikai tudáselméletek

Gondolatok a diszkurzív politológiáról 2003-ban ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, alaptárgy politológus és jogász hallgatók részére
Letöltés Adobe PDF formátumban (205 kb)

10. A diszkurzív politikatudomány alapjai I. Alternatív szeminárium

Gondolatok a diszkurzív politológiáról 2003-ban ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, politológia szak 2007-2008 tanév I. félév
Letöltés Adobe PDF formátumban (190 kb)

11. A diszkurzív politikatudomány alapjai II. Alternatív szeminárium

Gondolatok a diszkurzív politológiáról 2003-ban ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet, politológia szak 2007-2008 tanév II. félév
Letöltés Adobe PDF formátumban (Hamarosan)

12. Diszkurzív politikatudományi propedeutika I.

Gondolatok a diszkurzív politológiáról 2003-ban ELTE ÁJK Bibó István Szakkollégium Politikatudományi Műhely 2007-2008 tanév I. félév. Letöltés Adobe PDF formátumban (208 kb)

 

Oktat�s